Festmény felvásárlás

Hogyan történik a festmény értékbecslése?

Festmény eladás során az első dolog, hogy tisztázzuk a festmény eredetiségét.  Vásárlóink, amikor tőlünk festményeket vásárolnak, elsősorban eredeti műalkotásokat szeretnének vásárolni. Van olyan eset is, amikor egy-egy másolat is érdeklődésre tarthat számot.

Szobotka

Az értékbecslés során elsősorban saját 25 éves tapasztalatunkra hagyatkozunk. Vannak azonban tárgyilagosabb szempontok is. Ilyen például a hordozó, a technika, a festék egyedi sajátosságai. Ez utóbbi műszeres vizsgálat tárgya is lehet. Lehetőség van ultraviola lápával megvilágítani az esetleges javításokat is.

Művészettörténeti jelentőségű festményeknél lehetőség van az adott kort vagy művészt kutató szakértők bevonására is. Ezen eljárások költsége díjmentes az ügyfeleink számára.

Meghatározó még a festmény előző tulajdonosainak kiléte is, a festmény származása, ebből fakadó egyedisége.

Kiemelkedően fontos az alkotó személye, mennyire népszerű az adott piaci környezetben. Magyarországon, esetleg külföldön érdemes értékesíteni a művet.

Ha van a festménynek esetleges háttértörténete, az is befolyásolja az értékbecslést. Jellemzően a festő személyével van kapcsolatban ez az információ.  Miképpen az alkotó korszak és annak stílusa. Egy-egy festő életművében eltérő értékű képek találhatók.

Végül fontos a művész által feldolgozott téma. Egyes témák népszerűbbek, de nem elhanyagolható szempont maga a képkeret sem.

Ezek a legfontosabb szempontok, amelyeket figyelembe veszünk a festmény felvásárlásakor.

Festmény felvásárlás előnyei:

• A festmény felvásárlással Ön időt takarít meg, mert nem kell a festményei eladásával
  foglalkozni.
• A festményfelvásárlás során Ön díjmentesen szakértelmet kap, amely segítheti a döntésben.
• Festmény felvásárlás esetén Önnek csak időpontot kell egyeztetnie és értékbecslőnk felkeresi
  az otthonában, és ajánlatot tesz festményeire és hagyatékára is.
• Festményfelvásárlás esetén Ön mindig a pici árat kapja meg festményéért.
• A Festmény Felvásárlás munkatársai több szakterülethez értenek, tehát nem csak festményeit,
  hanem teljes hagyatékát is meg tudjuk vásárolni.
• Tehát a festményfelvásárlással Ön csak nyerhet.

A magyar országgyűlés már 1888-ban törvényt alkotott egy árverési csarnok felállítására, azonban a történelem viharai elodázták a kivitelezést, így az épület csak 1920-ban került kialakításra. Az 1910-es években mozdult meg a magyar árverési piac, amikor már nagy tömegével került sor festmények értékesítésére különböző aukciókon. Például az 1909-ben alakult Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete, népszerű nevén a Szent György Céh évente több árverést is tartott.

Paradox módon a hazai műtárgypiac fellendülését az első világháború kitörése hozta magával, ugyanis rohamosan romlott a pénz értéke, így a vagyonos rétegek műtárgyak és festmények vásárlásába fektették a pénzüket, a festményértékesítés is fellendült. Az I. világháborút követően újabb ösztönzést kapott a hazai árverési piac, hiszen a határokon túlra került területekről menekültek magukkal hozták festményeiket, műtárgyaikat, bútoraikat, ékszereiket, hogy azokat elárverezzék, majd biztos egzisztenciát teremtsenek maguknak hosszú távra.

A második világháború alatt érthető okokból kissé visszaesett a forgalom, azonban sok Nyugatra menekülő akarta értékesíteni a vagyonát, míg mások műkincsekbe akarták fektetni a vagyonukat, ezért az aukciók ekkor is zajlottak. A háborús front áthaladása Magyarországon óriási pusztítást végzett, a műkincsek is nagy százalékban megsínylették a harcokat, bár az Árverési Csarnok ismét megkezdte a működését.

1948-ban az állam létrehozta az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalatot, hogy a zálogházakat állami irányítás alá vonja és beolvassza a privát szektort. 1951 óta ez az intézmény felvette a Bizományi Áruház Vállalat nevet, azaz a jól ismert BÁV-ként működött a szocializmus ideje alatt. Az állami szektor mellett is zajlottak a privát adásvételek, persze ezek a festményértékesítések nem történtek akkora volumenben, mint korábban vagy később, 1990 után.

Festmény eladás története

Perlott Csaba Villamos – Párizs

A festmény felvásárlási piac egyre szofisztikáltabb, a rendszerváltás utáni zavaros időszakot felváltja a
professzionalizmus, a festményvásárlással foglalkozó cégek igazi szakértői a piacnak. Mint ahogy már
említettük, rendkívül sokszínű piacról beszélünk, mi a hétköznapok világát és az otthonosságot

megjelenítő festmények felvásárlásával is foglalkozunk, vagyis megbízható, megfizethető minőséget
keresünk.

Nem csak a legmagasabb színvonalat képviselő képzőművészek, festők alkotásait kezeljük nagy
gonddal, szívesen vásárolunk kortárs alkotók képeiből is.

Különleges esetekben elismert szakértőket vonunk be a festmény felvásárlás folyamatába, és
sokoldalú festmény értékbecslést végzünk, hogy az adott festményt reálisan elhelyezzük abban az
árkategóriába, amelybe tartozik.

Szerencsére Magyarországon is számtalan értékre bukkanhatunk, a mostoha történelmi idők ellenére
egyre több kincs kerül elő, hiszen az emberek végre kezdik megérteni, hogy az örökségünk fontos
részeit képezik a családi értékek, amelyek között akár jelentős festmények is találhatók.

A festmény vétel és a festmény eladás egy bizalmi kapcsolaton alapuló esemény, amely reményeink
szerint mindkét fél megelégedésére szolgál. Számunkra legfontosabb értékek a szakmaiság, a precizitás
és az intimitás, hiszen a műalkotások világa egy egészen különleges miliő, ahol más szemmel nézzük a
világot, mint a mindennapokban.

A magyar aukciók története

Perlott Csaba Vilmos – Two Workmen

A legbecsesebb festményeket aukciókon keresztül értékesítik. A magyarországi aukciók jelentős
hagyománnyal bírnak, hiszen az első hírneves eseményre még a 18. században került sor. Az 1700-as
évek elején jegyezték fel először, hogy Magyarország területén könyv árverésekre került sor. 1773-ban
alapították az Első Magyar Királyi Zálogházat, ami azért nagyon lényeges dátum, mert az aukciók a
zálogtevékenységből nőttek ki.

Számos műalkotás és festmény került a zálogházakhoz, amelyek a visszamaradott tárgyakat később
elárverezték. A 19. század végére a zálogba tett tárgyak száma már elérte az évi egymillió darabot,
amelyek felét nemesfém-tárgyak és ékszerek tették ki, de természetesen festmények is szép számmal
szerepeltek különböző aukciókon. Sőt, ekkoriban már műkereskedői iparengedéllyel rendelkezők is
rendezhettek aukciókat, noha erre még nem volt túl nagy kereslet.

A magyar országgyűlés már 1888-ban törvényt alkotott egy árverési csarnok felállítására, azonban a
történelem viharai elodázták a kivitelezést, így az épület csak 1920-ban került kialakításra. Az 1910-es
években mozdult meg a magyar árverési piac, amikor már nagy tömegével került sor festmények
értékesítésére különböző aukciókon. Például az 1909-ben alakult Magyar Amatőrök és Gyűjtők
Egyesülete, népszerű nevén a Szent György Céh évente több árverést is tartott.

Paradox módon a hazai műtárgypiac fellendülését az első világháború kitörése hozta magával, ugyanis
rohamosan romlott a pénz értéke, így a vagyonos rétegek műtárgyak és festmények vásárlásába
fektették a pénzüket, a festményértékesítés is fellendült. Az I. világháborút követően újabb ösztönzést
kapott a hazai árverési piac, hiszen a határokon túlra került területekről menekültek magukkal hozták
festményeiket, műtárgyaikat, bútoraikat, ékszereiket, hogy azokat elárverezzék, majd biztos
egzisztenciát teremtsenek maguknak hosszú távra.

A második világháború alatt érthető okokból kissé visszaesett a forgalom, azonban sok Nyugatra
menekülő akarta értékesíteni a vagyonát, míg mások műkincsekbe akarták fektetni a vagyonukat, ezért
az aukciók ekkor is zajlottak. A háborús front áthaladása Magyarországon óriási pusztítást végzett, a
műkincsek is nagy százalékban megsínylették a harcokat, bár az Árverési Csarnok ismét megkezdte a
működését.

1948-ban az állam létrehozta az Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalatot, hogy a
zálogházakat állami irányítás alá vonja és beolvassza a privát szektort. 1951 óta ez az intézmény
felvette a Bizományi Áruház Vállalat nevet, azaz a jól ismert BÁV-ként működött a szocializmus ideje
alatt. Az állami szektor mellett is zajlottak a privát adásvételek, persze ezek a festményértékesítések
nem történtek akkora volumenben, mint korábban vagy később, 1990 után.

A rendszerváltástól napjainkig

A rendszerváltás hajnalán, amikor már lehetett sejteni, hogy új idők jönnek, akkor a BÁV mellett újra
megjelentek a magánvállalkozások, amelyek festmény felvásárlással is foglalkoztak, így a magyar
műkereskedelem ismét feltámadt, mint már annyiszor a történelem során.

A vagyongyűjtés ebben a kezdeti időszakban a festmény értékesítés során tudott a legkönnyebben
megvalósulni, itt beszélhettünk a legkisebb adminisztrációs akadályokról. Ekkoriban sehol sem olyan
látványos az értékemelkedés, mint a műtárgyak esetében, vagyis a festmény vétel és a festmény eladás
egyre virágzóbb üzletág lett.

1990-ben a Magyar Műkereskedők Egyesülete is megalakult, és két évvel korábban 1988-ban
megrendezték az első „nem-BÁV-os” aukciót is. Szakemberek szerint ettől az évtől számíthatjuk a
magyarországi műtárgypiac rendszerváltását. 1991-ben nyílt meg az első, csak festmények eladására
specializálódott galéria, majd sorra jelentek meg a ma már híressé vált galériák, amelyek húzóágazata
a festmény felvásárlás.

Kelet-Európában ma vitathatatlanul a magyarországi műtárgypiac a legdinamikusabban fejlődő, így
például 2009-ben a kilenc legnagyobb hazai aukciós ház összesített árverési bevétele 8,632 milliárd
forint volt. A forgalom 70-75 százalékát a festmények teszik ki, és ezek 90-95 százaléka magyar alkotók
műve.